Kosztolányi és a századforduló neuraszténia-kultusza

Kovács Ferenc Dávid: Kosztolányi és a századforduló neuraszténia-kultusza. In: Iskolakultúra, (21) 8-9. pp. 68-74. (2011)

[thumbnail of EPA00011_iskolakultura_2011_08-09_068-074.pdf]
Előnézet
Cikk, tanulmány, mű
EPA00011_iskolakultura_2011_08-09_068-074.pdf

Letöltés (402kB) | Előnézet

Absztrakt (kivonat)

„Hogy a művészek ideges emberek, mindenki természetesben tartja, s hogy tele van velük az idegorvosok váróterme, ezt éppúgy nem tartjuk különösnek, mint azt, hogy a katonát a háborúban megsebesítik, vagy a szénbányamunkás tüdőbetegséget kap. Ők az agyukkal dolgoznak – az pusztul. De miért jobban ma, mint azelőtt?” A fenti idézet Csáth Géza (1995a) Öngyilkos művészek című cikkéből származik, mely 1906. szeptember 8-án jelent meg a Budapesti Napló hasábjain. Az utóbbi, a korszakot a kultúratudományok kontextusában vizsgáló megnyilatkozások is immár fontosnak tartják kiemelni, hogy a klasszikus modernitás egykorú, önnön artikulációját felismerő, vagy legalábbis megragadni kívánó nyilatkozatai a folyamatot (legalábbis kezdetben) „egy olyan homályos jelentésű lélektani-fiziológiai médiumon keresztül végbemenő változásként látják, melyet az »idegi élet« érzékenységének metaforáival éreznek leírhatónak” (Kulcsár Szabó, 2009, 137. o.).

Dokumentum típusa: Cikk, tanulmány, mű
Befoglaló folyóirat/kiadvány címe: Iskolakultúra
Kötet: 21
Szám: 8-9
ISSN: 1215-5233
Dátum: 2011
Oldalak: pp. 68-74
A feltöltés ideje: 2018. júl. 06. 15:35
Utolsó módosítás: 2019. nov. 06. 14:05
URI: http://misc.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/42198
Bővebben:
Tétel nézet Tétel nézet