Kosztolányi és a századforduló neuraszténia-kultusza

Kovács Ferenc Dávid: Kosztolányi és a századforduló neuraszténia-kultusza. In: Iskolakultúra, (21) 8-9. pp. 68-74. (2011)

Előnézet

Cikk, tanulmány, mű EPA00011_iskolakultura_2011_08-09_068-074.pdf Letöltés (402kB) | Előnézet

Absztrakt (kivonat)

„Hogy a művészek ideges emberek, mindenki természetesben tartja, s hogy tele van velük az idegorvosok váróterme, ezt éppúgy nem tartjuk különösnek, mint azt, hogy a katonát a háborúban megsebesítik, vagy a szénbányamunkás tüdőbetegséget kap. Ők az agyukkal dolgoznak – az pusztul. De miért jobban ma, mint azelőtt?” A fenti idézet Csáth Géza (1995a) Öngyilkos művészek című cikkéből származik, mely 1906. szeptember 8-án jelent meg a Budapesti Napló hasábjain. Az utóbbi, a korszakot a kultúratudományok kontextusában vizsgáló megnyilatkozások is immár fontosnak tartják kiemelni, hogy a klasszikus modernitás egykorú, önnön artikulációját felismerő, vagy legalábbis megragadni kívánó nyilatkozatai a folyamatot (legalábbis kezdetben) „egy olyan homályos jelentésű lélektani-fiziológiai médiumon keresztül végbemenő változásként látják, melyet az »idegi élet« érzékenységének metaforáival éreznek leírhatónak” (Kulcsár Szabó, 2009, 137. o.).

Dokumentum típusa:	Cikk, tanulmány, mű
Befoglaló folyóirat/kiadvány címe:	Iskolakultúra
Kötet:	21
Szám:	8-9
ISSN:	1215-5233
Dátum:	2011
Oldalak:	pp. 68-74
A feltöltés ideje:	2018. júl. 06. 15:35
Utolsó módosítás:	2019. nov. 06. 14:05
URI:	http://misc.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/42198

Bővebben:

Tétel nézet