Földes Györgyi: A nyelv mint ellenség. Agota Kristof szövegei. In: Iskolakultúra, (26) 1. pp. 47-54. (2016)
Előnézet |
Cikk, tanulmány, mű
06.pdf Letöltés (863kB) | Előnézet |
Absztrakt (kivonat)
Agota Kristof Trilógiája – különösen, mióta az első részből készült film Szász János rendezésében komoly nemzetközi sikereket aratott (Karlovy Vary Kristály Glóbusz-díj, Oscar-díj döntő) – rendkívül népszerű mű Franciaországban is, mint ahogy az írónő más szövegei (regények, novellák, drámák) úgyszintén. A Trilógiában éppúgy, mint Agota Kristof számos más szövegében (Az analfabéta, Tegnap, s több novella) az emigráns/bevándorló alakja, a Másiknak ez a reprezentációja gyakran előfordul. Sajátságos narratív szövegeljárások miatt, melyekre a legérdekesebb példák éppen a Trilógiában fordulnak elő (amely szövegben sokrétű játékot fedezhetünk fel a cselekmény elemeivel, a szereplőkkel mint testi létezőkkel, továbbá a nevekkel, személyes névmásokkal és bizonyos narrációs eljárásokkal), ezt a narratív életművet úgy is tekinthetjük, mint amelynek legfontosabb tétjei láthatóvá tenni az emigrációs identitás komplexitását, a határátlépés motívumát felhasználva rámutatni a vele járó transzgressziókra, és érthetővé tenni azt a sajátos nyelvvesztést, amely mindamellett nyelvi nyereségként is értékelhető. Az utóbbi lépés megtételéhez az ezzel a veszteséggel-nyereséggel születő új nyelvet a Másik nyelvének kell tekintenünk, amelyet Deleuze és Guattari nyomán nomádnak, Homi K. Bhabha kifejezésével élve hibridnek, Donna Haraway manifesztuma után pedig kiborgnak is nevezhetünk.
Dokumentum típusa: | Cikk, tanulmány, mű |
---|---|
Befoglaló folyóirat/kiadvány címe: | Iskolakultúra |
Kötet: | 26 |
Szám: | 1 |
ISSN: | 1215-5233 |
Dátum: | 2016 |
Oldalak: | pp. 47-54 |
A feltöltés ideje: | 2018. júl. 06. 15:34 |
Utolsó módosítás: | 2019. nov. 06. 14:04 |
URI: | http://misc.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/41504 |
![]() |
Tétel nézet |