Osztroluczky Sarolta: "...nyakszirtjét és hallgatását megjegyezte..." : arc, nyak és tarkó Ottlik Géza elbeszélő prózájában. In: Iskolakultúra, (29) 12. pp. 23-32. (2019)
Előnézet |
Cikk, tanulmány, mű
iskolakultura_2019_12_023-032.pdf Letöltés (877kB) | Előnézet |
Absztrakt (kivonat)
Dolgozatomban a test – közelebbről két testrész, az arc és a nyak, illetve a tarkó motívumainak – jelentésgeneráló szerepét vizsgálom Ottlik elbeszélő prózájában. Első megközelítésben egyértelműnek tűnhet, hogy az arc megjelenítése, leíró bemutatása jóval több jelentéslehetőséget rejt magában, s hogy a hősök közötti kapcsolatok ábrázolásában e testrész minden más testrésznél kifejezőbb, „beszédesebb” lehet. Szemben a néma, kifejezéstelen, ha tetszik, „arctalan” nyakszirttel, amely – gondolhatnánk – nem sokat, és főleg semmi lényegit nem közöl tulajdonosáról. A hallgatás táján sűrűsödő, végső lényeget, a nyelvileg artikulálhatatlant a vizsgált Ottlik-szövegekben nem a hősök által kimondott szavak, nem is az arcok (mimika, tekintet), hanem a „néma” testrészek közvetítik. E testrészek – köztük a tarkók és nyakak – szándékolatlanul közölnek, látványuk önmagában nem, mindig csak egy külső tekintet, illetve tudat számára válik jelentésessé. This paper investigates the role that the parts of the human body, more particularly the motifs of the face, neck and nape, play in generating meaning in Ottlik’s prose narratives. At first glance, it may seem obvious that the portrayal and descriptive presentation of the face has much more meaning and can be more expressive and “talkative” than any other part of the body when depicting the relationships between characters. It stands in sharp contrast to the silent, expressionless or “faceless” neckline, which, as we might think, does not say much, and mainly does not communicate anything of its owner. As Ottlik says, the “final essence densified in silence” is not conveyed either in the words spoken by the characters or by the faces (mimicry, gaze), but by the “silent” parts of the body. These body parts, including necks and napes, unintentionally communicate, but their sight alone is meaningful only to an outside gaze or consciousness.
| Egyéb cím: | "...he had noted the back of his neck and his silence..." : face, neck and nape in Ottlik’s prose narratives |
|---|---|
| Dokumentum típusa: | Cikk, tanulmány, mű |
| Befoglaló folyóirat/kiadvány címe: | Iskolakultúra |
| Kötet: | 29 |
| Szám: | 12 |
| ISSN: | 1215-5233 |
| Közreműködők: | Közreműködés típusa Közreműködők NEM RÉSZLETEZETT Ottlik Géza |
| Nyomdász/kiadó: | Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar |
| Kiadás, keletkezés helye: | Szeged |
| Dátum: | 2019 |
| Oldalak: | pp. 23-32 |
| Megjegyzések: | Bibliogr.: 32. p. ; összefoglalás magyar és angol nyelven |
| Kulcsszavak: | Magyar irodalom - regény, Regényelemzés - magyar, Magyar irodalom története, Pedagógia |
| A feltöltés ideje: | 2020. máj. 15. 08:43 |
| Utolsó módosítás: | 2020. máj. 15. 08:43 |
| URI: | http://misc.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/46640 |
 |
Tétel nézet |
