Csehy Zoltán: A térré lett idő. Metaforikus és konkrét térátlépési stratégiák a modern klasszikus zenében, különös tekintettel a lírai szövegek metamorfózisaira. In: Iskolakultúra, (26) 1. pp. 31-38. (2016)
Preview |
Cikk, tanulmány, mű
04.pdf Download (887kB) | Preview |
Abstract
„A zene egyik legdöntőbb jelentőségű tényezője az idő. Harmónia nélküli zene elképzelhető (ilyen például az egyszólamú népzene), dallam nélküli zene is van (ilyen például a jazz ütőhangszer-improvizációja), de olyan zene, melynek ne lenne időtartama, nincsen” – írja Pongrácz Zoltán (1971, 89. o.). A zenei tér hosszú ideig leginkább akusztikus térként, úgynevezett átviteli közegként játszott kiemelten fontos szerepet: „hangszerként”, „tényezőként” való megszólaltatása elsősorban a modern kor érdeme. Ligeti György ugyancsak erre a zenetörténeti tapasztalatra hívja fel a figyelmet: a zenei tér elsősorban a „hangvisszaadás minősége” szempontjából játszott szerepet, nem pedig a formai-tartalmi vagy befogadói-értelmezői aspektusok felől. Sőt, még azt a kijelentést is megkockáztatja, hogy: „Az olyan zene hallgatásakor, amelyet a harmóniai kapcsolatok logikája ural, a forma időbeli előrehaladása annyira igénybe veszi a figyelmünket, hogy a tér, amelyben ez az időbeli vándorlás végbemegy, eltűnik előlünk” (Ligeti, 2010, 184. o.).
| Item Type: | Article |
|---|---|
| Journal or Publication Title: | Iskolakultúra |
| Volume: | 26 |
| Number: | 1 |
| ISSN: | 1215-5233 |
| Date: | 2016 |
| Page Range: | pp. 31-38 |
| Date Deposited: | 2018. Jul. 06. 15:34 |
| Last Modified: | 2019. Nov. 06. 14:04 |
| URI: | http://misc.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/41498 |
Actions (login required)
 |
View Item |
