Csehy Zoltán: A térré lett idő. Metaforikus és konkrét térátlépési stratégiák a modern klasszikus zenében, különös tekintettel a lírai szövegek metamorfózisaira. In: Iskolakultúra, (26) 1. pp. 31-38. (2016)
Előnézet |
Cikk, tanulmány, mű
04.pdf Letöltés (887kB) | Előnézet |
Absztrakt (kivonat)
„A zene egyik legdöntőbb jelentőségű tényezője az idő. Harmónia nélküli zene elképzelhető (ilyen például az egyszólamú népzene), dallam nélküli zene is van (ilyen például a jazz ütőhangszer-improvizációja), de olyan zene, melynek ne lenne időtartama, nincsen” – írja Pongrácz Zoltán (1971, 89. o.). A zenei tér hosszú ideig leginkább akusztikus térként, úgynevezett átviteli közegként játszott kiemelten fontos szerepet: „hangszerként”, „tényezőként” való megszólaltatása elsősorban a modern kor érdeme. Ligeti György ugyancsak erre a zenetörténeti tapasztalatra hívja fel a figyelmet: a zenei tér elsősorban a „hangvisszaadás minősége” szempontjából játszott szerepet, nem pedig a formai-tartalmi vagy befogadói-értelmezői aspektusok felől. Sőt, még azt a kijelentést is megkockáztatja, hogy: „Az olyan zene hallgatásakor, amelyet a harmóniai kapcsolatok logikája ural, a forma időbeli előrehaladása annyira igénybe veszi a figyelmünket, hogy a tér, amelyben ez az időbeli vándorlás végbemegy, eltűnik előlünk” (Ligeti, 2010, 184. o.).
| Dokumentum típusa: | Cikk, tanulmány, mű |
|---|---|
| Befoglaló folyóirat/kiadvány címe: | Iskolakultúra |
| Kötet: | 26 |
| Szám: | 1 |
| ISSN: | 1215-5233 |
| Dátum: | 2016 |
| Oldalak: | pp. 31-38 |
| A feltöltés ideje: | 2018. júl. 06. 15:34 |
| Utolsó módosítás: | 2019. nov. 06. 14:04 |
| URI: | http://misc.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/41498 |
 |
Tétel nézet |
